Eredeti megjelenés itt: https://legyunkjol.wordpress.com/2023/02/15/ha-nem-ert-valamit-a-gyerek-el-kell-neki-magyarazni/
Sokféle indíttatásból keresnek meg szülők. Rengetegen a családi és gyereknevelési tanácsadói, fejlesztői segítségemet kérik. És sokan persze azért, hogy segítsek a gyerek matekfóbiáját oldani. Ami szinte mindig elhangzik: nem érti a gyerek, amit az iskolában hall, keresnek egy tanárt, aki jobban elmagyarázza.
Huh.
Mostanában már azzal kezdem, hogy elmondom: tapasztalataim szerint minél többet magyaráznak szegény kamaszoknak, ők annál kevesebbet fognak tudni. De lehetséges ez? Ha igen, akkor miért? Elmagyarázom.
Ismered azt az érzést, amikor egy számodra nagyon ismeretlen vagy piszkosul utált témáról beszél valaki, és már a harmadik mondat után elveszíted a fonalat, a mondatok összefolynak, és csak egy halandzsát hallassz? Nos, ez a gyerekek számára mindennapos tapasztalás, felső tagozaton aztán különösen. Sajnos tényleg alapprobléma, hogy túl sok info ömlik rájuk, tanári szöveg, tények, és egy ponton (korán, hamar) ezek már befogadhatatlanok.
Nem, nem tanultad meg te is, és nem jól látod, hogy akkor neki is meg kell tudni. Legyél bármilyen fiatal, akár 30 éves, te még sokkal kevesebb tananyaggal találkoztál. És sokkal alacsonyabb intenzitással zúdultak rád az információk. És nem, nem elég, ha nem engeded számítógépezni és telefonozni. Ez a helyzet totális félreértése, szerintem.
Írunk erről is szívesen, de most nézzük, miért nem segít a még több magyarázat!
Addig is egy másik írás, miért érzitek úgy, hogy mégis kell magántanár, külön foglalkozás a gyereknek. És, sajnos, részben igazatok van. De nem azért, és nem úgy, általában, mint gondolnád. Itt elolvashatod, mit gondolunk erről a mítoszról! A többi mítoszrombolásunk kiindulópontja pedig itt.
Szóval, miért mondom azt, hogy nem, elég volt, sőt túl sok a magyarázat, nem kell több, egészen másra van szükségük a gyerekeknek ahhoz, hogy megértsenek dolgokat és tanulni tudjanak!
A gondolkodásuk megélésére és felszabadítására. Ühüm… Hogyan?
Gondolkozzunk most mi együtt, jó?
Mi történik ma az általános iskolákban a legtöbb órán?
A tanár elmondja a tananyagot, a gyerekek hallgatják, igaz?
Ha szerencséjük van, néhány tanár képes mutatni is közben dolgokat, legalább a tankönyv képeit, vagy ír valamit a táblára, ugye? Szerinted mi történik még? Mielőtt megkeresnéd saját magad válaszait, nézd csak, mindez mire elég!
Hm… tudjuk ötven éve… Ugye érted, miért mondjuk, hogy az oktatási rendszerünk a múltban ragadt? Na mindegy, most nézzünk előre!
Igazad van, emlékezet nélkül nehéz tanulni, ebben nagyon egyetértünk. Az iskoláinkban még mindig leggyakrabban használt módszerek azonban az ott elhangzottak legalább felét szinte azonnal a felejtés homályába űzik. Igen. Ez a helyzet. Ezt kapja a gyerek a suliban. Nem ő tehet róla.
Nos, van még más, ami a tanórák többségében történik, tudomásod szerint?
Aha, feladatokat ad a tanár, amit mindenki önállóan elvégez? Elvégzi a tied is? El tudja? Vagy mivel már régen nem érti, lemásolja a padtársáról vagy a tábláról? Hogy legalább meglegyen? Ez jó, de sokat nem segít rajta.
Igen, és van még valami más?
Kérdéseket tesz fel a tanár, amire a leggyorsabban reagáló gyerekek jelentkeznek?
Hát igen. Ez a van sapka, nincs sapka jól ismert esete.
Ha csak a jelentkezőket szólítja fel, az jó, mert megerősíti őket, és rossz, mert a többiek megtanulják, hogy nem kell részt venniük a saját tanulási folyamatukban.
Ha csak a nem jelentkezőket szólítja fel, akkor a lassabban, azaz sokszor az elmélyültebben gondolkodó gyerekek szorongását csúcsra tolja, a lelkesen aktívak motivációját lerombolja.
Nos, van innen kiút?
Hogyne lenne.
Nézzük át együtt, mire van szükség a tanulás megvalósulásához, és gondold át, mi az iskolai elvárás és mi hiányzik?
Ha átgondoltad a saját értelmezésed, nézd meg a táblázatot!
Mit vár el az iskolai tanulási modell? | Mire nem teremt elegendő időt és teret? |
| Figyelem Emlékezet, emlékezés Memória – rövid távú munkamemória és hosszú távú (emlékezet) | Kreativitás Kísérletezés és hibázás Gondolkodás |
És ehhez képest mit szeretnél, ha a gyerek fejlesztene? Miket kínálnak általában a fejlesztők és miről esik sok szó?
Hát igen… fejlesszük a gyerekek memóriáját! Emlékezetpalota, a bebiflázandó tantárgyi szabályok, versek memoritertömegei. Te is kikérdezed, megtanulta-e hogyan kell törttel osztani? Nagy kár…
Ismerős technikák, amikről hallottál, vagy újak, és lelkesen vetnéd rá magad, hogy na majd ettől megtanul tanulni a gyerek?
Én nem tenném a helyedben. Legalábbis nem várnék ettől túl sokat.
Mert eddig is arról beszéltem, hogy túl sok a feldolgozatlan információ, ismeretanyag. Hiányzik rengeteg előzetes tudás, mert nem vált a gyerek sajátjává. Szerinted csak a te hatodikosod nem érti a törteket? Hát nem.
Ahhoz, hogy gondolkozzon, eleve szüksége van a bátor és élvezetes próbálkozásra, jó sok hibázásra, kísérletezőkedvre, kreatív ötletekre. Ezek nélkül nem lesz ebből gondolkodás, csak küzdelmes biflázás…
Még az új tananyag megértése is felszíni, passzív tudás. És a gyerekek nem kapnak segítséget ahhoz, hogy ebből valódi, aktív, élő tudást teremthessenek, önmaguk, a maguk számára, testreszabottan. Hiányzik általában a gyerek saját erőfeszítése, a kreativitásának és saját gondolatainak a tere. Mert a régi tudás új ismeretekhez kötéséhez ő maga kell. Az ő fejében épülnek ki a szinapszisok, és ő tudja erre rávenni magát. Te hiába magyarázol. Ezért ne is tedd.
És nem azért nem tesz erőfeszítéseket, mert nem akar. Hanem mert már nem tud.
Mert még egy nagyon fontos elem hiányzik ahhoz, hogy tudást építsen.
Meg fogsz lepődni, pedig az elmúlt évtizedek kognitív tudományos kutatásai ehhez kellő adalékkal szolgálnak. A tanuláshoz megfelelő érzelmi viszonyulás is szükséges. Érdeklődés, vidámság, jó érzések. Minden, ami további nyomasztás, kényszer a gyerek számára, ezzel éppen szembemegy.
Adj esélyt, hogy élvezze a tanulást! Mi segítünk ha kéritek!
virtualiskola.com 