Sürgős és/vagy fontos?

Őszintén szólva nem gyúrok rá, hogy mindenki kedvence legyek. Sokan tartanak goromba pokrócnak, vannak akik kifejezetten agresszornak. És vannak, akik nem értik, mások miről beszélnek. Ők nem ismerik azt az oldalamat. A magyarázat egyszerű: sajnálom az időt olyan kapcsolatokra, amiből érzem, hogy nem sülhet ki jó, és nem is izgat különösebben, mit gondol rólam az, akiben én nem látok fantáziát.

És hogy miért kezdem ezzel?

Mert nagyon gyakori, hogy engem pánikban lévő szülők keresnek, és szívem szerint csak annyit mondanék nekik: Eisenhower – mátrix. Utána beszélhetünk! Na de mégis, mi köze ennek a matek korrepetáláshoz és a középiskolai felvételihez?

Na még egy kanyar, ha még nem szédülsz!

Van nekem krónikus betegségem, van csodálatos kezelőorvosom, megbízható háziorvosom, kellő belátásom és tudatosságom, hogy karbantartsam magam. Nyilván, ettől még előfordulhat, hogy valamikor rosszul leszek, és hívnunk kell a mentőket. Világos, ugye, és egyet is értünk? Szuper!

Vannak ugye a gyerekek, meg az iskolák, meg a matematika, meg a középiskolai felvételi, legkésőbb és a gyerekek széles körét érintően 8. osztály első félévében. Nos, hát ez a krónikus betegség. Az iskola, a matematika és a felvételi. Ismerjük, tudjuk, sokat tudunk róla, kiszámítható. Lehet rá készülni. Mármint arra, hogy a gyerek egyszer csak már nem általános iskolás, hanem tovább tanul. Annak, akinek fontos a szerinte jó középiskola, azt nem váratlanul teríti le a rosszullét 2024. január 19.-én, hogy hűha, holnap központi felvételi írás!

Hasonlóképpen: ha a gyerek (nagyon sokszor egyébként azért, mert a család is büszkén vallja magát humánnak, bár megjegyzem: én sem reptilián vagyok) irtózattal tekint a matematikára, ez az évek során romlani szokott. Mint a figyelmen kívül hagyott krónikus betegség. És amikor kiderül, hogy bukásra áll, hogy egyeseket halmoz mert semmit nem ért már, mert a nem létező alapokra semmi nem tud épülni, nos, az az, ami szerintem nem mentőt és krízisinterventort igényel, hanem annak a belátását, hogy valamit durván elhanyagoltak. És ezért nem is ildomos a mentőt hívni, vagy legalábbis türelmesen várni, míg valaki a sok más dolga mellett ráér foglalkozni az addig elhanyagolt gyerekkel. Aki nem életveszélyben van szerencsére, csak mondjuk bukásra áll. Na bumm.

Nos, ilyenkor jönnek azok a pillanatok, amikor én szinte már önmagam számára is vállalhatatlanul utasítom el a kedvességnek még csak a felmerülő lehetőségét is. Mert legalább annyit megérdemlek, azt hiszem, ha valaki tőlem kér segítséget, hogy icipici önreflexióval várjon kicsit, ha eddig ráért.

Gyakori történet, tipikus üzenetváltás:

Szülő: Azért kereslek mert ajánlottak és matektanárra van szüksége a gyerekemnek!

Én: A második félévbe még beférhet. Jó lehet az?

Szülő: Ó hát nekünk azonnal kell. De akkor vegyél fel a várólistára! Addig keresek mást és ha nem találok, majd kereslek januárban!

Lefordítom: Mostanáig halogattam, nem érdekeltek a gyerek kínjai, de most rögtön segítsen valaki, bárki, jöhet tőlem a piócás ember is, ha nem találok jobbat, te is jó leszel majd. Nyilván majd később jobban ráérsz. Hallom ezt a szülő hangján, és közben a magamén: ja, több mint egy éves a várólistám, de tényleg ne várj öt percet, hátha mégis kitalálom, hogy segítsek a gyerekednek. Nem neked. Neki. Keress mást.

Leggyakoribb érzékelhető reakcióim:

• letiltom az illetőt az elektronikus csatornáimon
• megírom, hogy sok sikert a kereséshez, ha nagyon jó kedvem van és éppen a türelemtartályom végtelenre van töltve
• ha kedves közös ismerős küldte, akkor megírom, hogy talán a lényegről, a gyerekről áruljon már el valamit, és nézzük meg egymást, mit szól hozzám a gyerek, mert a bizalma nélkül úgyse megyünk semmire, és esetleg ha tényleg kellek azonnal, keressünk együtt megoldást

De most bővítem a válaszrepertoárom. Tessék, itt az Eisenhower mátrix. Hogy mi micsoda benne?

Ha nem is fontos, nem is sürgős, például a matekbukás kapcsán az, hogy miért vannak a gyerek ágya alatt a koszos zoknik – kuka. Ne ezzel csesztesd, legfeljebb a dühödet adod ki, de tök értelmetlen. Ahogy az insta vagy TikTok tekergetés is. Hagyd abba. Ennyi.

Sürgős, de nem annyira fontos hogy te szenvedj vele? Igen, nem kell mártírkodni, lehet hogy a kamaszod nem a legszebb almákat fogja kiválasztani, de képes elmenni bevásárolni, amíg te valóban fontos és sürgős dolgokkal foglalkozol. Amúgy a kamaszok iskolai házi feladatai is ilyenek. Szülőként a gyerek első osztályos korában lehet vele dolgod. Onnantól az övé, nem a tied. Nem, ne magyarázd magadnak se. Ennyi.

Fontos, de nem sürgős? Hát igen. Ha a gyereked születésekor a kórházi ágyon feltételezd, hogy marad ilyen a középiskolai felvételi rendszer, akkor ha vágyol rá, már aznap kezdheted ütemezni a 8.-os osztálya első félévét. És amint felsőbe kerül, tudsz gondolkodni rajta, vajon mennyire kel neki segítség, hogy ne csak magolja a matematikai szabályokat, hanem gondolkozzon is? És ne novemberre írj rá minden elérhető emberre, hogy valaki segítsen felkészülni…

Na, hát pont ilyen az, amikor a gyerek egyre kevésbé érti a matekot, egyre jobban utálja, és te egyre csak halogatod, hogy szembenézz a szenvedésével és segítséget keress neki. Ilyenkor pedig tudnál még ügyesen, kényelmesen körbekérdezni ismerősök, osztálytársak szülei között, hogy tudnak-e ajánlani valakit? Aztán megkeresni az illetőt és megkérni, mesélhess a te kis gyermekedről, hogy látjátok több szemmel, mit ajánlana, vállalná-e és mikortól. Ha megvan a kémia, és érzem ilyenkor, hogy tudunk a szülővel is szót érteni, általában igyekszem minél előbb megoldani, hogy jöhessen hozzám. Akár következő héten. Mert ha akarok, találok megoldást. Így megy ez nálam. Utálom látni a gyerekek szenvedését.

Ez ugye a karbantartott krónikus betegség, ami fontos, ezért nem is hanyagoljuk el. Ugye.

És mi van a sürgős és fontos ügyekkel? Amikor a rosszullétemhez mentőt hívunk. Picikét tekinthetjük ilyennek azokat a gyerekeket, akik régi motorosok nálam, ők vagy a tesóik, esetleg barátaik jártak valaha hozzám, de a főleg középiskolában előállhat az a pillanat, amikor rádöbben, hogy fogalma sincs a szögfüggvényekről és jövő héten dolgozatot ír. Tudtátok hogy nálam van erre egy dedikált krízisidőpont? Ide futnak be ezek a krízishívások, és a gyerek jöhet segítséget kérni. És kap. Praktikusan azonnal.

Nos, hát erre való a sürgős-fontos mátrix, erre való a felelősségvállalás és az előre látható nehézségekre felkészülés. És ezért vagyok bunkóságig merev a szülőkkel, akik elvárnák, hogy azonnal rendelkezésükre álljak. Nekik, akik esélyesen eddig letojták a gyerekük szenvedését.

Segítek, persze, ha tudok. De elvárom, hogy belássák, ők nem a sürgős-fontos kategória.