Hogy milyen volt a 2024-es középiskolai felvételi?…

Sokan kérdezik tőlem, és erre nem lehet általánosságban válaszolni. Kinek milyen. Azoknak a gyerekeknek, akik nem tananyag biflázással készültek, akik kaptak segítséget ahhoz, hogy helyén kezeljék ezt az egyszeri pillanatfelvételnek mondható vizsgahelyzetet, akiket támogattak abban, hogy nem csak a hibátlan, tökéletes a jó, és akik tudták, hogy mire képesek és ehhez elegendő visszajelzést kaptak, sose lesz drámaian kudarcos. Mindig vannak feladatok, amiket sok gyerek nehéznek érez. Ezek nem feltétlenül azok, és hogy mik a tényleg legnagyobb kihívások, a javítások után derülnek ki, hogy hol csúszhattak el. Most összeszedem, hogy a gyerekek első visszajelzései és a feladatsor ismeretében hogyan látom, melyik feladatnál mi lehetett nehéz. És azt is, miben tér el kicsit az előző éviektől, hiszen ez egy változó tendencia előjele lehet, amire érdemes később majd odafigyelni a felkészülések során.

Szögezzük le: ez a feladatsor, első olvasásra nekem nem tűnik lényegesen nehezebbnek az előző éviekhez képest, talán alulról közelítő, de hasonló átlagpontszámokat várok.

Idén újra együtt izgultunk Krisztával, hogy ezt a nehéz két órát könnyebben átvészeljük. Mi is, a felkészítő tanártársaimmal és a gyerekek is megdolgoztak azért, hogy sikeresek legyenek. Én nagyon komoly energiákat tolok abba, hogy az irreális elvárásoktól megóvjam a gyerekeket, és a felkészülés folyamatát arra is használom, hogy minél több olyan módszert, technikát mutassak nekik, amik a valódi és önálló tanuláshoz, készségeik fejlesztéséhez, valamint a stresszkezelésükhöz és kudarctűrő képességeik erősítéséhez hozzájárulhatnak. A visszajelzéseik alapján ez sikerült, és ez a legeslegfontosabb. Aki a gyerkőc fejlődési, tanulási folyamatának részeként tekint erre a felvételire, és nem valami drámai, mindent eldöntő sorcsapásként, az tud egy lehetőségként tekinteni erre. Remélem, többen vagytok így.

Akkor nézzük a feladatsort egyesével, majd egészében!

1. Szokványos számolási rutint mérő feladatok. Egy hatványos kérdés (megszokott) és egy statisztikai. Ez ritkán van, vélhetően kevés gyerek emlékezett a módusz jelentésére. Én elmondtam nekik, a mediánnal együtt, de jellemzően az átlagszámítás önálló alkalmazása is gondot okoz. De ez a móduszos kérdés egyetlen pont, nem dől tőle össze a világ. Nehezítés, hogy a feladatlap elején a pszichésen nem felkészített gyerekeket megijeszthette. Cserébe a legelső, egyszerű kivonás 2 pontot ért.

2. Izgalommentes mértékegységváltós.

3. Ismerős összeszámolós, szokványos buktatókkal. A szöveget, a megadott feltételeket kell helyesen értelmezni és oda is figyelni az alkalmazásukra. Ideális esetben a gyerekek ezt tudták és figyeltek rá. Így is lehetnek pontveszteségek, éppen a koncentrált figyelem, pontos szövegértés igénye miatt, és mert a hibás válaszért pontlevonás jár.

4. Ismerős helyen statisztika, grafikon leolvasása, átlagszámítás, megszokott módon értelmezni szükséges a kérdéseket. Az utolsó kérdés az én érzésem szerint meglehetősen nehéz, ez sok gyereken kifoghatott. De ha a feladat elejét jól csinálta meg, akkor ez csak 2 pont veszteség.

5. Koordináta geometria: évtizeden át nem volt ilyen, most újra. Talán ezentúl számítani érdemes rá? Különösen, hogy 7 pontos volt a feladat. Az első felében csak pontot kell tudni leolvasni és tükrözést értelmezni.

Könnyítés, hogy ha ezt nem tudja a gyerek, a feladat második fele egyszerű síkgeometriai feladatnak felel meg, de akár a négyzetek okos megszámolásával is megoldható.

6. A „szappanos”. Nos, igen. Egy meglehetősen egyszerű arányossági feladat, amit lehet, hogy sokan túlbonyolíthattak. Mindennapi életben is előkerülő kérdésről szól, ha a régi és új kiszerelések arányait felírja, logikus lépésekkel megválaszolható a kérdés.

Hogy miért érzik nehéznek? Mert sok a szöveg, át kell látni, ki kell tudni emelni a lényegi információkat, és több lépésben átgondolni. A gyerekek többsége azt szokta meg, hogy egy feladatnál felír egy számolást, akár egyenletet és ott a megoldást. Itt a józan, lépésről lépésre való végiggondolás volt a kulcs.

7. A szokottnál picit bonyolultabb síkgeometriai ábra, ötszöggel, ami akár meg is ijeszthetett néhány gyereket, holott ennek nem volt jelentősége. A feladat tök olyan, mint a legtöbb feladatsorban.

Ugyanúgy, mint az összes ilyen jellegű feladatnál annyit kellett tudni, hogy bejelölve az azonos hosszúságú oldalakat egyenlő szárú háromszögeket kapnak, amiknek az alapon fekvő szögei egyenlőek. És hogy a háromszögek belsőszögeinek összege 180 fok. Ennyi. Sokat gyakoroltuk, sokaknak mumus feladatok szoktak lenni, de amikor ráéreznek hogy tényleg csak ennyit kell szinte tudni – ja meg hogy a négyzet szögei derékszögek, de ez talán mindenkinek megvan – akkor már szeretik. Könnyen megszerezhető 4 pont.

Na jó, az utolsó kérdésnél talán úgy volt a legkönnyebb, ha észrevette a gyerek hogy APE háromszög nem csak egyenlő szárú (ezt megadta a feladat szövege) hanem a csúcsszöge 60 fokos, tehát szabályos háromszög, minden szöge 60 fokos. Így kivonhatta a 60 fokból a már kiszámolt gammát (hiszen az APD háromszög is egyenlő szárú volt, a két szög egyforma).

De ha csak az első három választ tudta jól, ami könnyű, az is szuper!

8. Igen, egy jó kis „tippelős”. Ha nem értette a kérdést és csak valamit bekarikázott, akkor is volt esélye pontot szeretni. Itt a legnagyobb hibázási lehetőség, ha valamit üresen hagyott. Reméljük, nem tette.

9. És az ismerős, megszokott 9. helyen lévő térgeometria, egy hasáb. Ha ki tudja számolni egy háromszög területét, és érti a testek térfogatának fogalmát, akkor legfeljebb számolási hibát véthet. De tudjuk, hogy ez legfeljebb egyetlen pont veszteséget jelent, ha a gondolatmenete helyes.

10. Nos, igen. Egy szöveges. Az én gyerekeim szerették a visszafelé számolósokat. Itt talán ez a legegyszerűbb megoldás, de sokféleképpen megoldhatták. Ha önmaguk gondolkodását segítő módon lerajzolták, az már a megoldási módnak is tekinthető.

Itt az lehetett nehéz, hogy egyrészt mire ide értek, nagyon elfáradtak. De akinek még volt energiája, és le tudta rajzolni akár egy vonal hosszúságán jelölve az arányokat, akár közös nevezőre hozva összeadogatva, hogy Csabának a birkák 1/12-ed része maradt, tehát A, B. C-é a birkák kétharmada, világos, hogy a 40 birka az egyharmad, tehát 120 birka volt. Mi sok ilyet csináltunk, de sajnos még több egyenletezést gyakorolnak az iskolában, kevésbé a végiggondolás dominál. Ezért érzik magukat a gyerekek eszköztelennek magukat az ilyen feladatoknál.

Összességében:

Amire joggal számíthattunk:

• Jellemzően és döntően megszokott feladatok voltak, akik átnézték régebbi feladatsorokat, azokat nem lephette meg semmi.
• Olyan feladatok voltak, amilyeneket megszokhattunk az elmúlt években, még a sorrendjük is ismerős lehetett azoknak, akik legalább 10-12 feladatsort megoldottak.

Ami eltér némiképp az eddigiektől, és akár lehet lassú változás előszele is:

• Akárcsak tavaly, idén is három geometria feladat volt, egy sík, egy térgeometriás és egy koordinátageometriás. Lehet hogy érdemes jövőre is erre számítani?
• Egyáltalán nem volt semmiféle formában egyenletrendezéses, egyenlettel megoldandó feladat, sem a számolásosaknál, sem a szövegesek között. Mindegyiknél aránypárokkal, illetve visszafelé gondolkodással, ábrázolással megoldhatóak voltak a feladatok. Én ezt üdvözlöm, a mechanikus egyenletrendezgetés helyett gondolkodást vár el a gyerekektől.
• A számolási rutinosaknál picit talán határozottabban jelent meg a hatványozás és a statisztikai fogalmak. Ez sem baj,eddig is voltak ilyenek, legfeljebb nem az első feladatnál. Érdemben nem újdonság.

Kiváncsian várom a kamaszaim eredményeit és az országos átlagokat.

Remélem, minél kevesebb gyerek lesz csalódott. Én mindent megteszek, hogy az enyéimet megtámogassam. Hiszen ez csak egy pillanatfelvétel volt!

Ó igen, a magyart a kollégáim a megszokott jelzővel illették.