Amikor elmélyülten és minden tapasztalatomat beleadva dolgoztam ennek az engem nagyon foglalkoztató társadalmi folyamatinnovációnak, a TAPASZNAK az előkészítésén, patikamérlegre téve terveztem meg. A TINLAB projekt keretében a Hárfa Alapítvány arra adott nekem esélyt, hogy szinte mindent, amit tudok a hazai társadalom egyenlőtlenségeiről, ezek gyökereiről és mozgatórugóiról, a mikro-, sőt nano- és társadalmi vállalkozásokról, felnőttek tanulásáról, helyi közösségi folyamatokról, közösségi médiáról, projektektől és innovációkról, a társadalmi szolidaritásról és a magántanári, humán segítői lét dilemmáiról és küzdelmeiről, összegyúrhassam egy kísérleti projektbe és kipróbálhassam.
Hogy miért méricskéltem patikamérlegen? Mert a fél év piszok kevés. És csak én kapok bért, egyéb költségeimet magamm biztosítom, minden rajtam áll, és ez óriási kihívás. És már közelítünk a félidőhöz. Szóval ránéztünk, hol tartunk. Mutatom!
Tegnap egy hosszú délutánt töltöttem együtt innovátortársaimmal, mentoraimmal és a minket támogató Hálózat a Regionális Fejlesztésért – Hárfa Alapítvány, valamint az ELTE Innovációs Központ munkatársaival. Elmondtuk, megmutattuk egymásnak, kicsit beszéltünk az eredményeinkről és a felmerült kérdésekről.
Meglehetősen sűrű összefoglalót készítettem, hogy minden fontos elemet megmutathassak itt is. Élő és részletező magyarázat nélkül talán nehezen követhető, de a következő két hónapom részben erről, az érthető leírásról, részben a tanodákkal, iskolákkal, segítő civilekkel és családokkal való bővítésünkről fog szólni.
De addig is mutatom, ami van. Az összegző prezentációmat, pdf formátumban, ide kattintva tudjátok megnézni.
Tegnap óta azon gondolkodom, képes vagyok-e három mondatban összefoglalmi, miért olyan fontos nekem ez az egész, mi mozgat, miért dolgozom ezen olyan eszeveszett erőbedobással? Jó, igen, ahogy általában is szoktam… De most miért ez?
A képen a TAPASZ társaink motivációit, őket foglalkoztató kérdéseiket és aggodalmaikat látod. Na jó, lehet hogy több lesz három mondatnál picit az én “vallomásom”….
Személyes élményeim, értékrendem, tudásom, szakmai identitásom – mégiscsak leginkább szociálpolitikus vagyok, azt hiszem, és mindig is társadalmi innovátor voltam – talaján alapvető számomra, hogy mindent és mindig megtegyek a segítségre szorulók lehetőségeinek, esélyeinek megteremtéséért. Próbáltam kisfalvak szintjétől térségek, régiók léptékén át kormányzatig, közösségektől intézményrendszerekig, civiltől vállalkozóig mindenféle szerepekben és pozíciókban.
Hiszem, megélem és közvetítem, hogy az autonóm, szabad cselekvések kellenek ehhez, amihez a legnagyobb szabadságot egy vállalkozó éli meg. Hiszen mi teremtjük meg önmagunk működési- és létfeltételeit. Csak magunktól függünk és csak magunknak tartozunk elszámolással. És a megteremtett erőforrásainkkal úgy gazdálkodunk, ahogy akarunk. Tehát megtehetjük, hogy önmagunk biztonságának megteremtése mellett másoknak is segítünk.Nekem erről szól egy felelős, még inkább egy társadalmi vállalkozás. Ezt a hitet, tudást és lehetőséget adom tovább a társaimnak is.
Hát, valahogy így.
Ha a folytatás és az oktatási, élménytanulásos, együttműködési programjaink érdekelnek, nézelődj itt a honlapon és ne hagyd ki a facebookos felületeinket, mert ott zajlik az online közösségi életünk java a Viruáliskola közössége csoportban és a többi zártban, ahova a nyilvánoson keresztül is odatalálhatsz.
Vagy még jobb, ha eljössz egy élő programunkra (kattints a programok gombra és nézd a naptárat).
De írhatsz is: virtualiskola pont info kukac gmail pont com.
virtualiskola.com 