Nos igen, a szöveges feladatok generációkon át mumusokká válhatnak. Most már ott tartunk, hogy a tavalyi, 2024-es kompetenciamérés eredményei szerint ma egy tizedikes rosszabbul olvas, mint öt éve egy nyolcadikos. Az Oktatási Hivatal honlapján elérhető adatok értelmezése alapján látható: folyamatosan romlik a gyerekek értő olvasása, problémamegoldó képessége, évről évre. Közben az ENSZ oktatási jogokkal foglalkozó különmegbízottja hazánkban vizsgálódva megállapította: “A magyar oktatási rendszer gazdag hagyományai ellenére az iskolákban nem fektetnek kellő hangsúlyt a kreatív gondolkodásra, problémamegoldásra, inkább a memorizálást részesítik előnyben.”

Mi is látjuk, mennyire siralmas és gyorsulva romló a helyzet. A sokat átkozott, általunk fontos motivációs lehetőségként használt középiskolai felvételire készülve mi éppen a fenti képességek fejlesztésére fókuszálunk. Nem annyira nehéz ez, mint sokan gondolják, de ehhez a leginkább a szülőknek képesnek kell lennire elszakadn az iskolai elvárások teljes körű kielégítésétől, az ottani számonkérés komolyan vételétől és az osztályzatok bűvöletétől. A gyerekek ezzel felszabadulnak és alkotni kezdenek, ha ebben segítünk nekik. Megmutatom egy konkrét példán, mi hogyan csináljuk!

Az állandóan szidott felvételi feladatokat én szeretem. Mint a mindennapi életben, a problémák nem előre megemésztett és gondosan, érthetően tálalt formában jönnek elénk, hanem értelmeznünk, részleteket mérlegelni, lényeget kiemelve szükséges átgondolnunk azokat. Például ez a hatodikos felvételiben szereplő feladat az idén hetedikes összes gyerekemen kifogott. (Spoiler: egy idén felvételiző hatodikosom simán értette… Előtte egy évet dolgoztunk együtt. )

Ha elsőre te sem érted pontosan, sebaj. A megszokás vezethet. És a szokványos perspektívában ragadhattál. Ez történt a hetedikeseimmel is. Miután otthon, önállóan dolgozva nem sikerült helyesen végiggondolniuk és megoldaniuk, elővettük a kiscsoportos óráimon.

Szóval a kiscsoportban átolvasva pont olyan üveges szemekkel néztek rám, mint ahogy sejtettem. Ez nem gond. Elővettük az építőkockáinkat. (Ők már sokszor hallották, hogy modellt építünk a problémamegoldás során, de hogy ezt hogy is lehet, hogyan kell, az kimaradt eddig az életükből. Azt már tudják, tőlem, hogy a gondolkodás ritkán jelenti a saját néma elménkbe záródást. Szóval építünk.)

Megkértem őket, hogy Miután együtt hangosan végigolvastuk a feladatot, kezdjék el az elejétől, amit megértettek, ténylegesen megépíteni. Az első falat.

Nos, igen. Sokáig bizonytalankodtak, pedig nem először használunk építőkockát, legot, rajzokat sem. Aztán hárman egyesült erővel kiegyeztek egy 5 és egy 3 “méteres” kígyóban.

Újraolvastattam velük a feladat releváns részeit. Akkor jött a “lecsempézés”. Aztán a felismerés! A fal, azt jelenti hogy a szoba fala!

A képen az üdvözült pillanatok, amikor megértették, miről van szó.

Ezek a fiúk értelmiségi családok jó tanuló, ügyes gyerekei. Hetedikesek. Van dolgunk bőven. Én boldogan várok újakat is, a legjobb, ha élő kiscsoportba jönnek, utána jön hasznosság szempontjából az online páros, és csak a legvégén az egyéni. Mert ott nincs kortárs támasz, egymás inspirálása, nincsenek új nézőpontok és ötletek.

A képen pedig a felfedezés, felismerés öröme.

Felfedezés és felismerése. Modellépítés. Matematika tanulás saját tudás építésével
Modellépítés, szöveges feladat – a felfedezés és felismerés öröme

Kispest környékén élő hetedikeseket várjuk a kiscsoportba, itt az utolsó pillanat, hogy elkezdjenek felkészülni az önálló és problémamegoldó gondolkodásra!

Tanulni élvezet, gondolkodni szórakoztató! Virtuáliskola

Vissza

Your message has been sent

Figyelem
Figyelem
Figyelem
Figyelem!

Hozzászólás