A vendégvárba, a szomszédos kerület Innovációs központjába (INNOK Tudásmenedzsment Intézet, 1181. Üllői út 286.) hívtak meg bennünket egy beszélgetésre a Virtuáliskoláról és a TINLAB által támogatott TAPASZ programunkról.
A TAPASZ program összegző tanulmánya és adaptációs lehetőségekről szóló anyagunk innen letölthető:
A TAPASZ program értékei mentén működünk a projekt lezárása után is. Érdeklődő üzeneteket a központi e-mail címünkön várom családoktól, tanároktól, fejlesztőktől, adaptációs elképzeléseket fontolgató önkormányzatoktó és egyéb potenciális partnerektől.
Vannak olyan pillanatok, amikor olyan erővel tölt el az öröm és a büszkeség, hogy minden küzdelem, arculcsapás és kilátástalannak tűnő küszködés zárójelbe kerül. Ilyen ez a mostani is. Úgy érzem, megint feltöltődött egy időre a motiváció-tartályom 🙂
Kijavítottam egyik kamaszom – ifjú felnőttem legfrissebb gyakorlós matek érettségi feladatsorát. 64% lett, amit néhány elírás, félreszámolás mellett is, ezek ellenére stabilan “jó”-nak nevezhetünk. És ugye engem nem érdekelnek az osztályzatok. Most mégis a föld felett lebegek fél méterrel örömömben 🙂
COVID előtt kezdett hozzánk járni, még a régi helyünkre, a középiskolai felvételi felkészítés véghajrájában és Kamaszmegőrzőre. Több okból sem volt könnyű helyzetben. Távolságtartó de nagyon kedves kölök volt. Megszerettem. Aztán jött a COVID. És egy ponton megkeresett a szülője: megbukott matekból 9.-ben. Hát jó, hajrá!
Szomorúan de megváltam egy érettségire készülő tanítványomtól. Tudtam, hogy nem fogja bevállalni, hogy érdemben elkezdjen dolgozni. Így is lett. De mégis, mitől és milyen helyzetekben nem vállalom tovább a segítségnyújtást? Mitől gondolom úgy, hogy gáz van?
A történet nem szokványos, de jellemző. És élesen rávilágít arra a problémára, hogy a szülők azt hiszik, hogy a gyerekeiknek több tanítás kell, és nem értik, hogy semmi más nem hiányzik, mint az ifjak részéről több erőfeszítés, több elszántság, tehát több tanulás. Ennyi. Mert a matek érettségire minden képletet kinézhetnek a függvény táblából és lehet számológépet használni. Csak picit érteni kell, mit kérdeznek. És tényleg ennyi. Amit meg akkor értenek meg, ha megpróbálják.
Picit magamba kellett néznem, miért érzek akkora elégedettséget és büszkeséget. Rengeteg mindent írtam már, sok-sok ötletemet valósítottam meg. Vannak olyan módszerek, amik bő 20 éve működnek. Akkor most mitől más ez?
És rájöttem, persze 🙂 Olyan egy év van mögöttem – hiszen a tervezés, előkészítés, ötletelés, átgondolás, formába öntés, kipróbálás, értékelés és dokumentálás ennyi időt vett igénybe – amikor egy szerintem fontos társadalmi problémára kerestem megoldási, enyhítési lehetőségeket, ami mások által is használható. Vállalkozók kezében egy lehetőség a szolidaritás mindennapi alkalmazására. És nem karitatív, hanem valódi, együttműködéseken és közös érdekeltségeken alapuló.
És ami a csoda szinte, ezt úgy sikerült, hogy gyakorlatilag semmi megalkuvásra, semmi kompromisszumra nem kényszerültem. Jó konszenzusok között, elköteleződő társakkal értelmes dolgot alkottam és tettem megoszthatóvá.
Sose voltam még ilyen büszke. És elégedett. És szívesen mutatom meg mindenkinek, akit érdekel.
Itt az összegző beszámoló, a szerintem adaptálható módszertan leírásával.
Ha nem csak belenéznél hanem beszélgetnél velünk róla, itt a meghívó a jövő pénteki (2024. november 8. péntek délelőtti, hibrid, tehát élő és online is elérhető) műhelybeszélgetésünkre. Velünk lesznek a bevonódott tanártársak, a mentoraim és érdeklődő szakemberek is. Nem leszünk sokan, lehetsz azon kevesek egyike, akiket tényleg érdekel, hogyan lehet szinte semmiből bármit építeni. Itt az esemény ismertetője és benne a regisztrációs link, ha csatlakoznál.
Akik találkoztak velem a TAPASZ vagy bármely más Virtuáliskola programon, biztosan tudják, mennyire szkeptikusan és kritikusan álltam Ágihoz. Természetesen Ági sem hibátlan, de szeretném megköszönni neki a segítségét, és megosztani veletek, mi az, ami nem vált be, és mi az, ami igen.
Ma lélekben pezsgőt bontottam. Kaptam egy kitöltött matek felvételi feladatsort, ami ékes bizonysága volt, hogy egy szívemnek kedves családdal a közel másfél éves munkánk fordulóponjához érkezett. Áttöréshez. Jellemzően amikor elérjük ezt a pontot, innen már mindenki számára sokkal világosabban látható, merre tartunk, ezért sokkal könnyebb a közös munka, az együttműködés. Tud ilyet a közös siker, megerősít és bizakodóvá tesz.
A család, amelyikről szó van, eleve családként keresett meg. Ennek mindig nagyon örülök, mert ők biztosan nem gondolják, hogy tőlem egy kocka matektanár korrepetáló óráit érdemes elvárniuk. Hálás vagyok ezért a régi barátoknak, kollégáknak, tanítványok szüleinek, akik elég pontosan értik, mit csinálok, miért és hogyan. Egy ilyen régi kedves ismerős ajánlott nekik. Izgalmas volt az elmúlt időszak, és úgy hiszem, már ők is kezdenek belerázódni. De mibe is? 🙂
Attól függően, honnan nézzük, láthatjuk nehéznek és/vagy könnyűnek a helyzetüket.
Elképesztően sok szívmelengető élményem van a kamaszokkal és a családjaikkal való munkám során.
Igen, a családjaikkal is dolgozom. Nem matekot tanítok, hanem a gyerekeket fejlesztem és a családjukat támogatom. Hogyan másképpen jutnánk előbbre egy kamasszal? Ha nem tudjuk illeszteni az elvárásainkat, eleve kudarcra ítéltettünk. És ha éppen abban tudunk segíteni nekik, amiben magukra maradtak, akkor csodák történnek. Sok. Naponta. Bár néha rettenetesen kimerítő, de ez tölt újra. Mesélek párat, jó?
Kezdem érzékelhetően szétszálazni a régi, vegyes saláta blogom, amit nagy büszkeségemre sokan szerettetek. Nem lesznek éles határok, de az elv a következő:
Vélemények, kifakadásaim, minden amit szeretek, főzéstől kretívkodáson át a világmegváltásig ott, a legyünkjol.wordpress.com-on
tanítás, fejlesztési, oktatási módszerek, Virtuáliskola értékrend, társakkal való közös munkák, tanári hálózatunk, TAPASZ, aktuális félév szolgáltatási kínálata pedig itt.
És egy évfordulós kitárolkozós, ennek szellemében ott.
Amikor elmélyülten és minden tapasztalatomat beleadva dolgoztam ennek az engem nagyon foglalkoztató társadalmi folyamatinnovációnak, a TAPASZNAK az előkészítésén, patikamérlegre téve terveztem meg. A TINLAB projekt keretében a Hárfa Alapítvány arra adott nekem esélyt, hogy szinte mindent, amit tudok a hazai társadalom egyenlőtlenségeiről, ezek gyökereiről és mozgatórugóiról, a mikro-, sőt nano- és társadalmi vállalkozásokról, felnőttek tanulásáról, helyi közösségi folyamatokról, közösségi médiáról, projektektől és innovációkról, a társadalmi szolidaritásról és a magántanári, humán segítői lét dilemmáiról és küzdelmeiről, összegyúrhassam egy kísérleti projektbe és kipróbálhassam.
Hogy miért méricskéltem patikamérlegen? Mert a fél év piszok kevés. És csak én kapok bért, egyéb költségeimet magamm biztosítom, minden rajtam áll, és ez óriási kihívás. És már közelítünk a félidőhöz. Szóval ránéztünk, hol tartunk. Mutatom!
Te is évek óta dédelgeted a terveidet, milyen nagyszerű dolgokat tudsz és jó lenne majd egyszer, valamikor ebből élni? De most még nem lehet…
Eleged van a mostani munkádból, tudod, hogy váltanod kellene, de nem mered meglépni? Mert még nincs más biztonságos megoldásod…
Megnyugtató elhitetned magaddal, hogy számodra fontosabb értékek is vannak a pénznél? És ugye te ezeket képviseled!
Továbbadni a tudást, kultúrát, a természet tiszteletét, a logikus gondolkodást
Segíteni másoknak
Közösségeknek segíteni saját értékeik megteremtésében
Vagy valami hasonló… Hát mi is!
Te mire hivatkozol, amiért nem mered megteremteni a feltételeit annak, hogy a saját küldetésedet teljesíthesd?
Ki mondta, hogy ne kövesd az értékrended által kijelölt utat? Hogyan tehetnéd azt, amit jónak látsz, ha nem cselekedhetsz autonóm módon, szabadon? Mi tart vissza, hogy megteremtsd saját biztonságod?
Egy támogató közösséget keresel?
Vállalkozói ismereteid hiányoznak?
Működőképes megoldások kellenek, amitől lesznek jól fizető ügyfeleid?
virtualiskola.com 