Ezt a mondatot egyik friss pályaelhagyó pedagógus társunk mondta a TAPASZ program igényfelmérő fókuszcsoportján, 2024. április 19-én. És közben potyogtak a könnyei.
Ha a két legfontosabb dolgot írhatnám csak le arról a délelőttről, akkor ez az egyik. Mélyen megérintettek a hozzánk csatlakozók személyes történetei. Csodálatos, nyitott emberek, hihetetlen elszántság és erő árad belőlük. Nagyon inspiráló volt valamennyiünk számára ez a találkozás, és mindenki elkötelezetten jelezte a végén: folytatná!
A másik, nagyon fontos mondanivalóm, hogy elképesztő megerősítést kaptam: a TAPASZ programban és a kapcsolódó folyamatinnovációs ötletünk (hamarosan részletes leírás készül erről) minden pontja, valamennyi előfeltevésünk visszaigazolást nyert. Magántanárok, piaci alapon dolgozó szolgáltatók, fejlesztők elkötelezetten tettek eddig is azokért, akik nem tudnak fizetni. És nagyon-nagyon vágytak olyan közösségre, ahol ez a norma. Ahol nem kell magyarázkodni sem azért, hogy pénzért dolgozunk, sem azért, hogy eközben nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél többeknek legyen lehetősége segítséget kapni.
Nagyszerű volt megélni ezt, hiszen az első lépéseket, a közös nyelv megteremtését megtették helyettünk eddigi tapasztalataink és az, hogy hasonlóan felelősen szemléljük a világunkat.
Egészen varázslatos társaság gyűlt össze, beszippantott a beszélgetés és nagyon nagy erőt ad, hogy ennyien szeretnének fejlődni, tanulni és jobban tenni a dolgukat azért, hogy segítő, támogató szándékukat vállalkozásaik által is kiteljesíthessék. Ha nem is tudják eseteleg magukról, ők igazi társadalmi vállalkozók. A TAPASZ küldetése pedig az, hogy segítse ezeket a szándékokat, megerősítse felelősségvállalásukat és vállalkozói ismereteiket és képessé tegye őket életképes vállalkozásaik működtetésére, támogató közösségben, aminek sokszínűsége és erőforrásokat teremt.
Csatlakoznál? Jelentkezz be!
“„Hogyan kérhetnék fizetséget azért, amit szívből adok?”” → A teljes bejegyzés megtekintése
virtualiskola.com 