Röviden: kiszámítható. Hosszabban: nem volt semmi izgalmas, éppen olyan feladatok sorakoztak, mint az elmúlt években. Aki a régi feladatsorok segítségével készült, célirányosan, azt nem érhette meglepetés. És természetesen nem volt semmi, amit ne tanultak volna mindenütt.
Biztosan nem tőlem halljátok először, hogy a jövőre vonatkozóan a legfontosabb készségeknek a 4K-t tartjuk:
kritikus gondolkodás
kreativitás
kommunikáció és
kooperáció.
És mi az, amire a közoktatás nem készít fel? És miért tartjuk égetően fontosnak és hasznosnak a középiskolai felvételire felkészülés folyamatát, beemelve még egy-két K-t? Mert esélyünk van fejleszteni a kamaszoknál (megint egy K ) azt, amire eddig nem került sor.
Kritikus gondolkodás: azt kérdezik: hogy KELL megoldani egy problémát, nem azt, hogy ha így próbálom, vajon mi történik?
Kreativitás: várnak, amíg el nem hangzik a parancs, hogy kezdhetik, ahelyett, hogy kísérleteznének, próbálkoznának.
Kommunikáció: most már nem nagyon van olyan kamasz csoportom, amelyiknek a tagjai megszólalnának, kérdésekre válaszolnának, különösen nem olyanok, akik új társaikkal szóba elegyednének.
Kooperáció: magányos ketrecharcosok. Fel sem merül bennük, hogy ha egymással megosztják a gondolataikat, tudásukat, akkor együtt hamarabb juthatnak valamilyen megoldáshoz.
Ezért javasoljuk a csoportos felkészülést és ezért öröm minden nap, amikor megszólalnak, kísérleteznek. És ezért vannak olyan programjaim, amikor TILOS papírra írni, számolni, némán bámulva gondolkodást imitálni. Csinálni kell. Együtt. Nem megy könnyen. De folytatni fogjuk, tavasszal célzott programokkal. És a módszertant megosztjuk a tanodás kollégákkal is.
Elérhetőek vagyunk e-mailben (virtualiskola.info kukac gmail.com) követhetőek vagyunk facebook oldalunkon és a nyilvános csoportban Sőt, örömmel küldünk híreket hírlevélben, legfeljebb havonta:
Ma lélekben pezsgőt bontottam. Kaptam egy kitöltött matek felvételi feladatsort, ami ékes bizonysága volt, hogy egy szívemnek kedves családdal a közel másfél éves munkánk fordulóponjához érkezett. Áttöréshez. Jellemzően amikor elérjük ezt a pontot, innen már mindenki számára sokkal világosabban látható, merre tartunk, ezért sokkal könnyebb a közös munka, az együttműködés. Tud ilyet a közös siker, megerősít és bizakodóvá tesz.
A család, amelyikről szó van, eleve családként keresett meg. Ennek mindig nagyon örülök, mert ők biztosan nem gondolják, hogy tőlem egy kocka matektanár korrepetáló óráit érdemes elvárniuk. Hálás vagyok ezért a régi barátoknak, kollégáknak, tanítványok szüleinek, akik elég pontosan értik, mit csinálok, miért és hogyan. Egy ilyen régi kedves ismerős ajánlott nekik. Izgalmas volt az elmúlt időszak, és úgy hiszem, már ők is kezdenek belerázódni. De mibe is? 🙂
Attól függően, honnan nézzük, láthatjuk nehéznek és/vagy könnyűnek a helyzetüket.
Rengeteget írunk róla, sőt a szigorúan az írásbeli felvételihez kapcsolódóan már megmutattunk egy folyamatábrát és elmagyaráztuk, miért tartjuk ezt jónak, ebben a bejegyzésben. De valójában a gyerekek középiskolába jelentkezése nem dől el az írásbelinél, ezért megmutatjuk, mit tudunk még segíteni.
Rengeteget írunk róla, de talán érdemes összegezni, mit ajánlunk. És megmutatjuk azt is, mit tesznek általábana szülők (a piros vonalak közötti részt nézd) ami elég jól mutatja, szerintünk, a különbséget.
És hogy miért is kinek lehet érdemes velünk együttműködnie.
Előljáróban:
Sokan negyedikes gyereküket küldik középiskolai – kisgimis – felvételire. Erről azt tudjuk mondani: amelyik gyerek érett rá, általában felkészítő nélkülis sikerrel jár. Ha mégis felkészítő, akkor minek van értelme és minek nem?
Értelme van:
hagyni sokat próbálkozni, hibázni, matekversenyekre menni, a gondolkodását „edzeni”
Nincs értelme:
többféle felvételi előkészítőre küldeni, nagyüzemben feladatsorokkal gyötörni – kivéve, ha élvezi, akkor csinálja!
„Kipróbáltatni” a felvételit, hogy majd később jobban sikerüljön – ez értelmetlen, és komoly kudarcok érhetik a gyereket, ami majd az éles felvételi idején üthet vissza.
Hasonló a helyzet a hatodikos felvételizőkkel. Kevés 6 osztályos gimi van, bőven válogathatnak a gyerekekből. Ha a te gyereked még nem elég érett, lényegtelen, ha kitűnő tanuló, az nem jelent semmit. Ha tényleg iskolát szeretnétek váltani, akkor érdemes előbb
tájékozódni reálisan szóba jöhet iskolákról és elvárásaikról
konzultálni a felvételi rendszerét valóban értő szakemberekkel – az osztályfőnök ritkán ilyen, sajnos – és a gyereket megerősítő, önbizalmát növelő módszertannal dolgozó fejlesztőket keresni.
A többi ugyanaz, mint amit a negyedikeseknél írtunk.
Akkor most jöhet a nyolcadikosok középiskolai felvételije! Amiről az a közhiedelem, hogy elkerülhetetlen, de ez nem igaz. Az ország nagyjából 1.500 középiskolájából mindössze kb. 500 kér központi felvételit. Ha a gyerek extrémen teljesítményszorongó, ha bármi miatt nehezített pályán mozog, újra ott tartunk, hogy szülőként előbb tájékozódj, mielőtt gondolkodás nélkül beíratod felvételi előkészítőre a nyugdíjas tanárnéni ismerőshöz. Sokat árthatsz vele a gyerekednek.
Elképesztően sok szívmelengető élményem van a kamaszokkal és a családjaikkal való munkám során.
Igen, a családjaikkal is dolgozom. Nem matekot tanítok, hanem a gyerekeket fejlesztem és a családjukat támogatom. Hogyan másképpen jutnánk előbbre egy kamasszal? Ha nem tudjuk illeszteni az elvárásainkat, eleve kudarcra ítéltettünk. És ha éppen abban tudunk segíteni nekik, amiben magukra maradtak, akkor csodák történnek. Sok. Naponta. Bár néha rettenetesen kimerítő, de ez tölt újra. Mesélek párat, jó?
Még csak általános iskolába jár a gyerek, sőt, alig ment felsőbe? És nem érted, mi ez a hiszti a középiskolai felvételi körül? Neked megér egy 2 órásbeszélgetést, hogy teljesen képbe kerülj? Vagy kétszer ennyit, hogy a gyereked is megnézzük, adjunk a kezetekbe egyénre szabott javaslatokat? Ha nem, hát nem. Annyit azért érdemes még tudnod: ha azt hiszed, értelmetlen évekkel előre ezen gondolkodni, majd ráértek nyolcadikban, szerintem nagyobbat nem is tévedhetnél. De te tudod. Ha mégis érdekel, mutatom, miért.
Azt tapasztalom, minél jobb jegyei vannak a gyerekednek, annál kevésbé fogja megérteni, hogy egy valódi szűrőeszközként működő feladatsort miért nem tud hibátlanra kitölteni, és nem szokott segítséget kapni szinte senki, hogy megértse, mi számít jónak. Ahhoz sem, hogyan tervezzétek a továbbtanulást, hogy ez ne egy szorongással teli, hiszterizált folyamat legyen.
Nagy családi kedvenc nálunk a Ludas Matyi rajzfilmen, és annak szállóigévé vált kérdése: “Te vagy-e a Ludas, és ha nem, mered-e tagadni?”. Bizony, ez is egy ilyen kérdés számomra. A zseniális művet már régen láttuk együtt, és biztosan megnézzük egy kánikulai vasárnap délután.
És már témánál is vagyunk: mit csináljon a gyerek a nyári szünetben? Tanuljon-e? Tapasztalataim szerint ez szinte hitvita szülők, tanárok körében, és mint olyan sokszor, féloldalas nézőpontok mentén vésődnek kőbe álláspontok.
Pedig tulajdonképpen nem bonyolult a kérdés és jól eldönthető. Mindenki megkérdezheti önmagától: szabadság idején szívesen olvasgatja a munkahelyi levelezőlistát, hogy nehogy kijöjjön a gyakorlatból? Na ugye. Akkor ezt meg is beszéltük, de nézzünk azért pár érvet és tippet is. Hátha…
Még csak általános iskolába jár a gyerek, sőt, alig ment felsőbe? És nem érted, mi ez a hiszti a középiskolai felvételi körül? Neked megér egy 2,5 órásbeszélgetést, hogy teljesen képbe kerülj? Vagy kétszer ennyit, hogy a gyereked is megnézzük, adjunk a kezetekbe egyénre szabott javaslatokat? Ha nem, hát nem. Annyit azért érdemes még tudnod: ha azt hiszed, értelmetlen évekkel előre ezen gondolkodni, majd ráértek nyolcadikban, szerintem nagyobbat nem is tévedhetnél. De te tudod. Ha mégis érdekel, mutatom, miért.
virtualiskola.com 