299.250 forint. Ennyi a fizetésem. Társadalmilag felelős vállalkozóként. Cégvezetőként. Magántanárként. Béna vagyok és rossz vállalkozó, vagy más az oka?
Elmagyarázom.

Diplomás minimálbér meg még egy pici, korrektül számlázó és adózó magántanár esetén, 2026
A családi BT-nket 1999-ben alapítottuk, mindig tisztességesen fizettük utána az adókat. Mindig mindenről adtunk és adunk számlát. Nem dolgozunk feketén. Lehet mondani, hogy hülye vagyok, de ez nálam elvi kérdés. Attól, hogy a kormányzat lop, csal, mások adóelkerülnek, én nem teszem.
Nem sorolnám fel, hogy az elmúlt két évtizedben hogyan üresítette ki vagy lehetetlenítette el a mindenkori kormányzat az érdemi, professzionális munkát. Igen, a közszférában töltött pár évem felszámolását nem a fidesz miatt léptem meg, előtte is vállalhatatlanná vált a kormányzat. Amihez értek, amiben igazán jó vagyok: szociálpolitikai és társadalompolitikai, releváns folyamatok értékelésére, adatokra alapozott stratégiák, társadalmi innovációk, szakmai programok tervezése, indítása, megvalósítása itt már feleslegessé vált.
Itt találsz néhány olyan szakpolitikai elemzést, nemzetközi összehasonlító kutatásra alapozott hazai rendszert javító javaslatot, amiket társaimmal együtt elkövettem az elmúlt másfél évtizedben. Mert voltak olyan megbízások, amelyek okán tükörbe nézhetek még ma is. De ezek a lehetséges nagyobb munkák megszűntek, vagy olyan keretek között lehetett volna a fióknak dolgozni, hogy az nekem vállalhatatlan volt. A szakértelem ócska bolsi trükké vált a kormányzópárt szemében.
Néhány vicces kanyar – yummi-ra, amiben közelben lakóktól vehettél volna ebédet, emlékeztek? Na ezt is kinyírták, éppen hogy elindult és én vegán kajákat főztem volna a közösségemnek – után eldöntöttem: gyerekekkel fogok dolgozni. Kamaszokkal. Imádom és erre mindig van igény.
Matekot kezdtem tanítani.

A bő 10 év alatt, pont azért mert nem vagyok szar vállalkozó, jól megtaláltam a piaci réseket. És pont azért, mert baloldali, felelősséget vállaló szociálpolitikus vagyok, sőt, társadalmi innovátornak tartom magam, kidolgoztam, működtetem és terjesztem a társadalmi vállalkozási modelljét annak, hogyan lehet helyi közösségekbe integrálni, tanári közösségben, egy majdnem-iskolában, virtuális iskolában (ami élő közösséget takar) dolgozni, és azoknak is segíteni, akik a tisztességes árakat nem tudják kifizetni.
És azért, mert van nagyon határozott szakmai véleményem és vízióm arról, mire van szükségük ma a kamaszoknak az iskolai rettenetek helyett, de legalábbis mellett, nem online tananyagmegosztással foglalkoztam. Rengeteg ilyen felület van, jól jövedelmez, de nem helyettesíti az inspiráló, támogató, ölelni képes személyesen elérhető és tényleg elérhető pedagógusokat. És a tanulási élményeket. Remélem, én tudok ilyet.

Szóval nem “korrepetálok”, hanem kamaszokat támogatok önálló, maguk vezérelte tanulásban, kreatív és problémamegoldó gondolkodásban, felelősségvállalásban, családokat abban, hogy az értelmetlen és ósdi közoktatás és osztályzatok helyett a gyerekük autonóm felnövésére összpontosítsanak és azt segítsék elő. Ennek „álcája” a középiskolai felvételi felkészítés, mert akörül óriási az őrület és van rá piaci igény. Akik megértik, mit kínálok, kínálunk a társaimmal, boldogok és ajánlanak minket. Sose kell tanítványokat vadásznom. Vannak 4-7 fős kiscsoportjaim, élő fejlesztéseim, gondolkodásfejlesztő élménytanulás programjaim és persze online óráim is a messzebb élő és/vagy elfoglalt kölköknek.
Nézzük, hogy ha ez igaz, akkor miért ilyen kevés a fizetésem!
Mert szolidáris árazást alkalmazok. A többgyerekes, egyszülős, roma, bármilyen okból nehéz helyzetben lévő családoknak mindig felajánlom, hogy ők mondják meg, mekkora óradíj fér a családi büdzséjükbe. Ha nulla, akkor nulla. És mindenkitől megkérdezem, aki megkeres, tud-e vállalni az alap 9.000 forintos óradíjamnál többet. És vannak 10.000-12.000 forintos családjaim. Akik értik: ez az ára, hogy senkit nem kell elküldenem anyagi okokból. Ők is részei a mi közösségünknek.
A tanári közösségünk pedig megosztja egymás között a tanárt keresőket, az alapján, melyikünk a legjobb a gyereknek. Ebben a közösségben őrült sokat dolgozom pro bono, önkénteskedek. A tanári hálózatunk nem előfizetős rendszer. Ezzel is növelhetném a bevételeimet, de a közösség nagyobb erő számunkra. De sokan ezt sem értik.

Tehát akkor hogy is néz ki a bevételi struktúrám, ami miatt a fizetésem hajszállal van a diplomás minimálbér felett, bruttó 450.000 forint?
A könyvelő, banki költségek miatt legalább havi 500.000 forint szükséges a 299.250 forintos fizetésem és az adók fedezésére. Mert a KATA megszűnésekor csak azért, mert a családi cégünk BT és nem egyéni vállalkozás, vége lett a KATA-nkak. Én időnként dolgozom cégekkel, intézményekkel, ezért nem opció az egyéni vállalkozás. Sőt, tilos emellett a cégvezetés mellett egyéni vállalkozást indítanom és KATA-zni. Kiskapuzhatnék, idős rokonra irathatnám a céget, de mint írtam: vannak elveim.
Szóval havi 500.000 bevétel muszáj a minimálbérem fedezetére. Nem akarom magam kinyírni, széthajtani, ezért a heti 20 kontaktóra és a mellette végzett 25-30 órányi készülés, saját tanulásom, fejlesztésem, feladatsorok javítása, szülőkonzultációk mellett ugyan bőven többet dolgozom, mint aki 40 órás, ezért kellenek a szünetek (tavaszi, őszi, nyári). Ha ezeket összeszámolom, az nagyjából 2 hónap. Ha hozzáveszem a lemondott órákat, akkor kiesik kb. 3 hónap.
Tehát 9 hónap alatt kell kiszámláznom az éves bérem, ami ugye 12X500.000=6.000.000 Ft. 6.000.000:9=666.000 Ft. Ehhez hetente átlagosan 175.000 Ft bevételemnek kell lennie. 20 kontaktórával számolva az jön ki, hogy átlagosan 8.750 forintos óradíjam kell legyen.

Az én óradíjam most 9.000 Ft. Nem zsebbe, nem feketén, nem egy főállás mellett. Igen, az ennél olcsóbban tanító magántanárok vagy az iskolai terhelés és fáradtság mellett, kissé kiégve vagy adókerülőként kérnek kevesebbet. Vagy KATA-sok. De akkor csak annyival jobb a helyzet, hogy nem 299.250 Ft a havi „bérük”, hanem maradhat nekik egy százassal több. Aki tehát 3–4.000 forintért tanít, az vagy adóelkerülő, vagy főállás mellett, kétségbe vonható erőfeszítéssel tanít.
Nos, ez a mai helyzet.
A szolidáris árazásunk mellett igyekszem megértő lenni. De tegnapi 5 órámból kettőt nekem kellett lemondanom egy másik, most induló munka miatt. A következő három gyerekből egyik sem jött el. Különböző okokból. És ez már olyan szint, amivel nehezen boldogulok. Érzelmileg. De egy dolog biztos: nagyon szeretek kamaszokkal dolgozni. Hogy ilyen feltételek mellett meddig bírom még, azt nem tudom. Ezek a tények.
Még szerencse, hogy házasságban élek, és a férjem tudja támogatni a hobbimat, hogy tisztességesen, felelősen vállalkozom. Köszi, Herpai.
