A vendégvárba, a szomszédos kerület Innovációs központjába (INNOK Tudásmenedzsment Intézet, 1181. Üllői út 286.) hívtak meg bennünket egy beszélgetésre a Virtuáliskoláról és a TINLAB által támogatott TAPASZ programunkról.
A TAPASZ program összegző tanulmánya és adaptációs lehetőségekről szóló anyagunk innen letölthető:
A TAPASZ program értékei mentén működünk a projekt lezárása után is. Érdeklődő üzeneteket a központi e-mail címünkön várom családoktól, tanároktól, fejlesztőktől, adaptációs elképzeléseket fontolgató önkormányzatoktó és egyéb potenciális partnerektől.
Izgalmas tanulási élmények és szokványos iskolapótlék lehetőségek közül válogathatsz. Tudtad, mi mindenben számíthatsz már ránk?
A megszokott iskolapótlék szolgáltatásaink is bővültek:
középiskolai felvételire hangoló és felkészítés egyéni online és kiscsoportos, idén 6., 7. és 8. osztályosoknak is
felsősöknek és középiskolásoknak korrepetálás, tehetségtámogatás több tárgyből (matematika, magyar, történelem, biológia, kémia, angol, német, francia, spanyol)
angol beszélgetőklub kamaszoknak és felnőtteknek
piciknek iskolára hangoló, ami inkább élménytanulási lehetőség, sok játékkal!
És a közösségi programjaink nincsenek is a képeken! Pedig nyárbúcsúztató kerti bulin várjuk régi és új tanítványainkat, családjaikat és társainkat szeptember 7-én! Lécci jelezd ott ha jönnél, vagy üzenj nekünk bármelyik csatornánkon. Keresd Ágit!
Ha úgy érzed, ez kevés, vagy mást kerestél, nézz rá új oldalunkra, az elmenytanulas.com-ra!
Ha mást szeretnél, ha kérdésed, kérésed van, írj nekünk!
Minél előbb végighallgatod, annál kevésbé megy félre a kamaszod felkészülése. Mi másfél évet javaslunk rá, de nem úgy… És nem azért. Nem, nem azért hogy minden tananyagot bepótoljon és minél több 45 perces tesztet írjon 😦
És tisztázzuk az összes mítoszt, ami szinte megingathatatlanul nehezíti a felvételit gyereknek, szülőnek egyaránt. Ha te úgyis jobban tudod, ezért nem érdekel, értjük. Sok mindent láttunk már. Szülőket is, akik a második-harmadik gyereknél találtak meg minket, és sajnálták, hogy nem előbb.
Ha úgy érzed, megéri rászánni két órát hogy tényleg értsd, miért hiba enélkül iskolát keresni, pontokon aggódni, különösen iskola osztályzsatokkal foglalkozni, szóval ha előbb inkább megértenéd az egészet, akkor jelentkezz!
A pici babánkkal tudjuk, hogy fárasztó a kevés alvás, de nem tart soká. Az ovis mindenáron egyedül akarja felvenni a cipőjét, és néha végig tudjuk várni. A kisiskolásnak azért csak kell a segítség, hogy tudja, mi a házi feladata. Aztán a kamasz még mindig elvárja, hogy csináljunk neki szendvicset. De legalább adjunk pénzt tízóraira. A szobáját viszont ki nem takarítaná. Mit kezdjünk vele ilyenkor? Illetve mikor és mit tegyünk, hogy ne őrüljünk meg?
Fotó: Annie Spratt, unsplash.com
Néha annyira nehéz a kicsit elaltatni, az ovis hisztijét kezelni, a kisiskolás szenvedését nézni a házival, a nagyobb kamasz letojós hozzáállását elviselni a tanulással kapcsolatban, hogy csak TÚLÉLNI próbálod az adott problémákat?
Ebben is tudunk segíteni, gyere a szülőtájékozódó FB csoportunkba!
Ki a fene képes arra, hogy előre gondolkozzon az ovissal, mennyire hagyjuk szenvedni a cipőfűzéssel annak fényében, hogy mikor lesz majd képes egyedül iskolába járni?
Ne fárasszunk a hülyeségeinkkel?
Pedig tényleg lehet előrelátóan, a sokat emlegetett “válaszkészen” autonóm gyereket nevelni. És a nagyobbakkal sem reménytelen, ha értjük, hol is tartunk. Szerintünk pár dolgot érdemes érteni, tudni és kipróbálni. Csináljuk együtt!
Általános iskolás a gyereked? Fontos neked a lelki békéje, kiegyensúlyozottsága és szeretnéd, ha bízna önmagában? Megértjük és csodálatosnak tartjuk a hozzáállásod.
Ezért nem akarod 8. tanév szeptembere előtt stresszelni a középiskolai felvételivel?
Hát, szerintünk ez egy rossz döntés. No, nem az, hogy nem stresszeled. Hanem az, hogy nem készültök olyan módon, ami autonóm középiskolássá válását segíti, és mintegy mellesleg, a felvételije sikeréhez is hozzájárul.
Picit magamba kellett néznem, miért érzek akkora elégedettséget és büszkeséget. Rengeteg mindent írtam már, sok-sok ötletemet valósítottam meg. Vannak olyan módszerek, amik bő 20 éve működnek. Akkor most mitől más ez?
És rájöttem, persze 🙂 Olyan egy év van mögöttem – hiszen a tervezés, előkészítés, ötletelés, átgondolás, formába öntés, kipróbálás, értékelés és dokumentálás ennyi időt vett igénybe – amikor egy szerintem fontos társadalmi problémára kerestem megoldási, enyhítési lehetőségeket, ami mások által is használható. Vállalkozók kezében egy lehetőség a szolidaritás mindennapi alkalmazására. És nem karitatív, hanem valódi, együttműködéseken és közös érdekeltségeken alapuló.
És ami a csoda szinte, ezt úgy sikerült, hogy gyakorlatilag semmi megalkuvásra, semmi kompromisszumra nem kényszerültem. Jó konszenzusok között, elköteleződő társakkal értelmes dolgot alkottam és tettem megoszthatóvá.
Sose voltam még ilyen büszke. És elégedett. És szívesen mutatom meg mindenkinek, akit érdekel.
Itt az összegző beszámoló, a szerintem adaptálható módszertan leírásával.
Ha nem csak belenéznél hanem beszélgetnél velünk róla, itt a meghívó a jövő pénteki (2024. november 8. péntek délelőtti, hibrid, tehát élő és online is elérhető) műhelybeszélgetésünkre. Velünk lesznek a bevonódott tanártársak, a mentoraim és érdeklődő szakemberek is. Nem leszünk sokan, lehetsz azon kevesek egyike, akiket tényleg érdekel, hogyan lehet szinte semmiből bármit építeni. Itt az esemény ismertetője és benne a regisztrációs link, ha csatlakoznál.
Felvetődött már sokszor, de most egészen konkrét igény is megfogalmazódott: legyen egy gyakorlatias kurzus szülőknek, valami ilyesmi:
Hogyan ne tanuljunk a gyerekkel és hogyan támogassuk mégis a fejlődését?
De vannak más témák is, amik sokszor felmerülnek, úgyhogy csináltam egy szavazást 🙂
Melyik érdekelne annyira, hogy ha januártól szerveznénk ilyeneket szülőknek, akkor arra beneveznél? Mint mindig, igyekszünk úgy árazni, hogy mi se menjünk csődbe de ne hagyjunk cserben senkit, akinek segítségre lenne szüksége. Na, ha tényleg lesz olyan téma ami többeteket érdekelne, akkor erről is konzultálunk egyet, jó?
Ha kapcsolatba lépnél velünk most, írj üzenetet: virtualiskola.info@gmail.com.
Ma lélekben pezsgőt bontottam. Kaptam egy kitöltött matek felvételi feladatsort, ami ékes bizonysága volt, hogy egy szívemnek kedves családdal a közel másfél éves munkánk fordulóponjához érkezett. Áttöréshez. Jellemzően amikor elérjük ezt a pontot, innen már mindenki számára sokkal világosabban látható, merre tartunk, ezért sokkal könnyebb a közös munka, az együttműködés. Tud ilyet a közös siker, megerősít és bizakodóvá tesz.
A család, amelyikről szó van, eleve családként keresett meg. Ennek mindig nagyon örülök, mert ők biztosan nem gondolják, hogy tőlem egy kocka matektanár korrepetáló óráit érdemes elvárniuk. Hálás vagyok ezért a régi barátoknak, kollégáknak, tanítványok szüleinek, akik elég pontosan értik, mit csinálok, miért és hogyan. Egy ilyen régi kedves ismerős ajánlott nekik. Izgalmas volt az elmúlt időszak, és úgy hiszem, már ők is kezdenek belerázódni. De mibe is? 🙂
Attól függően, honnan nézzük, láthatjuk nehéznek és/vagy könnyűnek a helyzetüket.
Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a fél év, de annyi minden történt, mintha legalább egy lett volna. Új társak, új együttműködések, megújult honlap, megnyíló lehetőségek. Hálás vagyok ezért a fél évért mindenkinek, aki részese volt, támogatott és különösen azoknak, beleértve a családomat, akik a folytatásban is társaim maradnak.
Addig is a prezentáció és további tanári találkozóink (minden hónap második péntek délelőttje ) és a vállalkozói reggelik (minden hónap első csütörtök reggele ) nyitottak a Virtuáliskolában! Gyere!
Elképesztően sok szívmelengető élményem van a kamaszokkal és a családjaikkal való munkám során.
Igen, a családjaikkal is dolgozom. Nem matekot tanítok, hanem a gyerekeket fejlesztem és a családjukat támogatom. Hogyan másképpen jutnánk előbbre egy kamasszal? Ha nem tudjuk illeszteni az elvárásainkat, eleve kudarcra ítéltettünk. És ha éppen abban tudunk segíteni nekik, amiben magukra maradtak, akkor csodák történnek. Sok. Naponta. Bár néha rettenetesen kimerítő, de ez tölt újra. Mesélek párat, jó?