Ma lélekben pezsgőt bontottam. Kaptam egy kitöltött matek felvételi feladatsort, ami ékes bizonysága volt, hogy egy szívemnek kedves családdal a közel másfél éves munkánk fordulóponjához érkezett. Áttöréshez. Jellemzően amikor elérjük ezt a pontot, innen már mindenki számára sokkal világosabban látható, merre tartunk, ezért sokkal könnyebb a közös munka, az együttműködés. Tud ilyet a közös siker, megerősít és bizakodóvá tesz.

A család, amelyikről szó van, eleve családként keresett meg. Ennek mindig nagyon örülök, mert ők biztosan nem gondolják, hogy tőlem egy kocka matektanár korrepetáló óráit érdemes elvárniuk. Hálás vagyok ezért a régi barátoknak, kollégáknak, tanítványok szüleinek, akik elég pontosan értik, mit csinálok, miért és hogyan. Egy ilyen régi kedves ismerős ajánlott nekik. Izgalmas volt az elmúlt időszak, és úgy hiszem, már ők is kezdenek belerázódni. De mibe is? 🙂
Attól függően, honnan nézzük, láthatjuk nehéznek és/vagy könnyűnek a helyzetüket.
“Ne segíts neki, hagyd fejlődni!” A teljes bejegyzés megtekintése



