Biztosan nem tőlem halljátok először, hogy a jövőre vonatkozóan a legfontosabb készségeknek a 4K-t tartjuk:
kritikus gondolkodás
kreativitás
kommunikáció és
kooperáció.
És mi az, amire a közoktatás nem készít fel? És miért tartjuk égetően fontosnak és hasznosnak a középiskolai felvételire felkészülés folyamatát, beemelve még egy-két K-t? Mert esélyünk van fejleszteni a kamaszoknál (megint egy K ) azt, amire eddig nem került sor.
Kritikus gondolkodás: azt kérdezik: hogy KELL megoldani egy problémát, nem azt, hogy ha így próbálom, vajon mi történik?
Kreativitás: várnak, amíg el nem hangzik a parancs, hogy kezdhetik, ahelyett, hogy kísérleteznének, próbálkoznának.
Kommunikáció: most már nem nagyon van olyan kamasz csoportom, amelyiknek a tagjai megszólalnának, kérdésekre válaszolnának, különösen nem olyanok, akik új társaikkal szóba elegyednének.
Kooperáció: magányos ketrecharcosok. Fel sem merül bennük, hogy ha egymással megosztják a gondolataikat, tudásukat, akkor együtt hamarabb juthatnak valamilyen megoldáshoz.
Ezért javasoljuk a csoportos felkészülést és ezért öröm minden nap, amikor megszólalnak, kísérleteznek. És ezért vannak olyan programjaim, amikor TILOS papírra írni, számolni, némán bámulva gondolkodást imitálni. Csinálni kell. Együtt. Nem megy könnyen. De folytatni fogjuk, tavasszal célzott programokkal. És a módszertant megosztjuk a tanodás kollégákkal is.
Elérhetőek vagyunk e-mailben (virtualiskola.info kukac gmail.com) követhetőek vagyunk facebook oldalunkon és a nyilvános csoportban Sőt, örömmel küldünk híreket hírlevélben, legfeljebb havonta:
Picit magamba kellett néznem, miért érzek akkora elégedettséget és büszkeséget. Rengeteg mindent írtam már, sok-sok ötletemet valósítottam meg. Vannak olyan módszerek, amik bő 20 éve működnek. Akkor most mitől más ez?
És rájöttem, persze 🙂 Olyan egy év van mögöttem – hiszen a tervezés, előkészítés, ötletelés, átgondolás, formába öntés, kipróbálás, értékelés és dokumentálás ennyi időt vett igénybe – amikor egy szerintem fontos társadalmi problémára kerestem megoldási, enyhítési lehetőségeket, ami mások által is használható. Vállalkozók kezében egy lehetőség a szolidaritás mindennapi alkalmazására. És nem karitatív, hanem valódi, együttműködéseken és közös érdekeltségeken alapuló.
És ami a csoda szinte, ezt úgy sikerült, hogy gyakorlatilag semmi megalkuvásra, semmi kompromisszumra nem kényszerültem. Jó konszenzusok között, elköteleződő társakkal értelmes dolgot alkottam és tettem megoszthatóvá.
Sose voltam még ilyen büszke. És elégedett. És szívesen mutatom meg mindenkinek, akit érdekel.
Itt az összegző beszámoló, a szerintem adaptálható módszertan leírásával.
Ha nem csak belenéznél hanem beszélgetnél velünk róla, itt a meghívó a jövő pénteki (2024. november 8. péntek délelőtti, hibrid, tehát élő és online is elérhető) műhelybeszélgetésünkre. Velünk lesznek a bevonódott tanártársak, a mentoraim és érdeklődő szakemberek is. Nem leszünk sokan, lehetsz azon kevesek egyike, akiket tényleg érdekel, hogyan lehet szinte semmiből bármit építeni. Itt az esemény ismertetője és benne a regisztrációs link, ha csatlakoznál.
A mi felnőtt életünkben már irtó rövid egy fél év. De ha olyan sok új találkozás, inspiráció, intenzív élménnyel teli, mint a Virtuáliskola TAPASZ- Tanárok partnersége a szolidaritásért társadalmi innovációs programja (minden erről itt), akkor sok is és kevés is. Akinek kevés volt, az toldja meg velünk egy plusz találkozóval!
Helyszín: Budapest, Kispest, Virtuáliskola
Időpont: 2024. november 8. péntek 9:00 – 12:30
A tervezett program még formálódik, a regisztrálók igényeihez alkalmazkodóan – ahogy szoktuk. Amit már tudni lehet a tervezett programról:
Akik találkoztak velem a TAPASZ vagy bármely más Virtuáliskola programon, biztosan tudják, mennyire szkeptikusan és kritikusan álltam Ágihoz. Természetesen Ági sem hibátlan, de szeretném megköszönni neki a segítségét, és megosztani veletek, mi az, ami nem vált be, és mi az, ami igen.
Rengeteget írunk róla, sőt a szigorúan az írásbeli felvételihez kapcsolódóan már megmutattunk egy folyamatábrát és elmagyaráztuk, miért tartjuk ezt jónak, ebben a bejegyzésben. De valójában a gyerekek középiskolába jelentkezése nem dől el az írásbelinél, ezért megmutatjuk, mit tudunk még segíteni.
Rengeteget írunk róla, de talán érdemes összegezni, mit ajánlunk. És megmutatjuk azt is, mit tesznek általábana szülők (a piros vonalak közötti részt nézd) ami elég jól mutatja, szerintünk, a különbséget.
És hogy miért is kinek lehet érdemes velünk együttműködnie.
Előljáróban:
Sokan negyedikes gyereküket küldik középiskolai – kisgimis – felvételire. Erről azt tudjuk mondani: amelyik gyerek érett rá, általában felkészítő nélkülis sikerrel jár. Ha mégis felkészítő, akkor minek van értelme és minek nem?
Értelme van:
hagyni sokat próbálkozni, hibázni, matekversenyekre menni, a gondolkodását „edzeni”
Nincs értelme:
többféle felvételi előkészítőre küldeni, nagyüzemben feladatsorokkal gyötörni – kivéve, ha élvezi, akkor csinálja!
„Kipróbáltatni” a felvételit, hogy majd később jobban sikerüljön – ez értelmetlen, és komoly kudarcok érhetik a gyereket, ami majd az éles felvételi idején üthet vissza.
Hasonló a helyzet a hatodikos felvételizőkkel. Kevés 6 osztályos gimi van, bőven válogathatnak a gyerekekből. Ha a te gyereked még nem elég érett, lényegtelen, ha kitűnő tanuló, az nem jelent semmit. Ha tényleg iskolát szeretnétek váltani, akkor érdemes előbb
tájékozódni reálisan szóba jöhet iskolákról és elvárásaikról
konzultálni a felvételi rendszerét valóban értő szakemberekkel – az osztályfőnök ritkán ilyen, sajnos – és a gyereket megerősítő, önbizalmát növelő módszertannal dolgozó fejlesztőket keresni.
A többi ugyanaz, mint amit a negyedikeseknél írtunk.
Akkor most jöhet a nyolcadikosok középiskolai felvételije! Amiről az a közhiedelem, hogy elkerülhetetlen, de ez nem igaz. Az ország nagyjából 1.500 középiskolájából mindössze kb. 500 kér központi felvételit. Ha a gyerek extrémen teljesítményszorongó, ha bármi miatt nehezített pályán mozog, újra ott tartunk, hogy szülőként előbb tájékozódj, mielőtt gondolkodás nélkül beíratod felvételi előkészítőre a nyugdíjas tanárnéni ismerőshöz. Sokat árthatsz vele a gyerekednek.
Elképesztően sok szívmelengető élményem van a kamaszokkal és a családjaikkal való munkám során.
Igen, a családjaikkal is dolgozom. Nem matekot tanítok, hanem a gyerekeket fejlesztem és a családjukat támogatom. Hogyan másképpen jutnánk előbbre egy kamasszal? Ha nem tudjuk illeszteni az elvárásainkat, eleve kudarcra ítéltettünk. És ha éppen abban tudunk segíteni nekik, amiben magukra maradtak, akkor csodák történnek. Sok. Naponta. Bár néha rettenetesen kimerítő, de ez tölt újra. Mesélek párat, jó?
Még csak általános iskolába jár a gyerek, sőt, alig ment felsőbe? És nem érted, mi ez a hiszti a középiskolai felvételi körül? Neked megér egy 2 órásbeszélgetést, hogy teljesen képbe kerülj? Vagy kétszer ennyit, hogy a gyereked is megnézzük, adjunk a kezetekbe egyénre szabott javaslatokat? Ha nem, hát nem. Annyit azért érdemes még tudnod: ha azt hiszed, értelmetlen évekkel előre ezen gondolkodni, majd ráértek nyolcadikban, szerintem nagyobbat nem is tévedhetnél. De te tudod. Ha mégis érdekel, mutatom, miért.
Azt tapasztalom, minél jobb jegyei vannak a gyerekednek, annál kevésbé fogja megérteni, hogy egy valódi szűrőeszközként működő feladatsort miért nem tud hibátlanra kitölteni, és nem szokott segítséget kapni szinte senki, hogy megértse, mi számít jónak. Ahhoz sem, hogyan tervezzétek a továbbtanulást, hogy ez ne egy szorongással teli, hiszterizált folyamat legyen.
Tegnap egy új barátom, beszélgetés közben megkérdezte: pontosan mi a fiad szakterülete?
Majdnem válaszolni kezdtem, de szerencsére feltört belőlem a nevetés, és azt válaszoltam: ez pont olyan, mintha tőlem kérdeznéd! Szerencsére értette. (Aki nem ismer, annak kis segítség itt: markusagi.wordpress.com)
Pontosan emlékszem minden tanéve elejére és végére, az iskolakeresés és választás összes rettenetesen nehéz pillanatára. Egyetlen fontos szempontom volt: olyan legyen, ami neki jó, amiből ő tud építkezni, még akkor is, ha nem pont azt tanulja meg ott, amiről elvileg az iskola szólna. Nem az a lényeg. Mert a saját fejlődési üteme és életének alakulása nem gyömöszölhető egy avítt, évszázados igényekre épülő oktatási rendszer kalodájába. Mégis a szülők többsége, más kapaszkodójuk nem lévén, elhiszik, hogy a gyerekük élete azon múlik, találnak-e neki
angolul is mondókázós működő óvodát;
speciális testnevelés/matek/nyelv szakos általános iskolát;
többnyelvű és ranglistákon szereplő (hehe…) középiskolát;
vagy olyan egyetemet, ahol a mai ismereteink szerint piacképes dolgot tanul a már nem is gyerek.
virtualiskola.com 